Nagyon rég vágytam már egyszerű, mégis (számomra) nem mindennapi, új formákra. Ahogy írtam is nemrég, kívánságom teljesült, de az első próbálkozás nem volt sikeres: a szappanok szépek lettek, de kicsit gyorsan hűltek le, és szappanporos lett a külsejük. A minőséget ez nem befolyásolja, az első használat során a szappanpor eltűnik, de nekem mégsem tetszettek, nem lettek tökéletesek, így újraolvasztottam őket. Az a massza most fadobozban pihen, kell még egy kis idő, mire magához tér a sok plusz folyadék miatt, ami az újraöntéshez volt szükséges. (igazság szerint már alig vártam egy szappant, amit újraönthetnék: rontott szappan híján ezt a technikát ez ideig nem sikerült kipróbálni)
Ezekhez a mostani formákhoz új szappanmasszát készítettem, és háromféle pasztellszínt terveztem hozzá: csontfehéret, halvány rózsaszínűt és "éppcsak"kéket. A rózsaszínűt agyaggal, a halványkéket kamilla illóval színeztem. Az összetétel most a bevált maradt, kicsivel kevesebb méhviasszal, mert az nagyon gyorsan dermeszti a masszát, nehéz szépen önteni. Így sem lett teljesen tökéletes a végeredmény, még kísérleteznem kell, mert a formákból való kiszedéskor kissé megtépázódtak a szappanok, leginkább a cizellált mintájúak.
Hogy teljes legyen az újítás, az illattal is variáltam kicsit, a romantikus geránium mellé most pár csepp grapefruit illóval frissítettem a szappanokat.
Bár nagy öröm volt, de nem volt túl egyszerű a szilikonlapos dobozkákkal dolgozni. A lapokat fixáltam egy kevés szappanmasszával, hogy öntéskor ne ússzanak el, majd óvatosan a keletkezett buborékokat is megpróbáltam kiveregetni belőlük. Öntés után a formákat most sütőbe tettem, és alaposan átmelegítettem, illetve hagytam őket ott kihűlni. A szappanok teljesen átgélesedtek, besötétedtek, nehéz volt elképzelni akkor, hogy a megálmodott pasztell színekben fognak még valaha pompázni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése